Tanulás – munka – szülés – gyerek – még 30 év munka. És közben megkérdezik: „Hogy vagy”?
Van egy életút, amit csendben, szinte észrevétlenül elfogadunk.
Tanulj, helyezkedj el, dolgozz becsülettel.
Legyen családod, neveld a gyerekeket.
Majd amikor „felszabadulsz”, még dolgozz harminc évet.
Ez nem tragikus történet.
Ez a normalitás.
És mégis: sok nő érzi úgy, hogy valami közben elveszett.
Nem azért, mert nem szereti a gyerekét.
Nem azért, mert nem hálás a munkájáért.
Hanem mert belül több volt benne, mint amit ez az út megengedett.
A determináltság csendes arca
A determinált női sors nem bilincs.
Inkább egy láthatatlan kerítés.
Nem mondja senki, hogy ne akarj többet.
Csak nincs ideje rá.
Nincs energiád.
Nincs tered.
Reggel munkába állsz.
Napközben teljesítesz.
Délután gondoskodsz.
Este elfáradsz.
És amikor végre tanulnál, fejlődnél, irányt váltanál, ott a mondat:
„Majd egyszer.”
Csakhogy az „egyszer” évek alatt sem jön el.
Nem az ambíció hiányzik – hanem az erőforrás
Sokan azt hiszik, az ilyen nő „nem elég motivált”.
Ez tévedés.
Ő ambíciózus, csak kimerült.
Ő tanulna, csak az idegrendszere túlterhelt.
Ő kitörne, csak nincs honnan elrugaszkodnia.
A munka nemcsak időt vesz el –
hanem belső kapacitást is.
És ha minden nap más célját szolgálod,
egy idő után nem marad erőd a sajátodra.
Kitörnél. De hogyan?
A kitörés ritkán egy nagy ugrás.
Inkább egy belső újrarendezés.
Nem az a kérdés, hogyan csinálsz még többet.
Hanem az, hogyan kezdesz magadnak dolgozni – akár kicsiben.
Néhány valódi fordulópont:
1. Kimondani az igazat magadnak
Nem „elégedetlen” vagy.
Hanem fejlődésre hív az életed.
2. Nem új terhet keresni, hanem új rendszert
A legtöbb nő több feladatot nem bír el,
és olyan működést kíván, ami nem emészti fel.
3. Előbb erőt gyűjteni, csak utána irányt váltani
Kiégve nem lehet tanulni.
Fáradt idegrendszerrel nem lehet új életet építeni.
4. Visszavenni a saját idő egy részét
Nem órákat.
Először csak mentális teret.
Nem késésben vagy – csak eddig másokért mentél.
A determinált női sors ott reped meg,
amikor egy nő felteszi magának a kérdést:
„Ha nem most, akkor mikor?”
Nem kell mindent felborítani.
De nem lehet mindent változatlanul hagyni.
A kitörés nem lázadás.
Hanem lassú átépítés és végül hazatérés önmagadhoz.
Lehet, hogy ez nem ma történik meg.
De azzal, hogy felismered:
nem veled van a baj,
-már elindult.
Szabó Kitti
A TE legőszintébb holisztikus támogatód!
Nyilvántartási szám: B/2020/000414
Hétfőtől-péntekig 09:00-20:00
+36 30 513 8439
hello.hajtoero@gmail.com
https://hajtoero.hu/
