otthon, család
Magánéletünk, ahogyan élünk, az érzelmek megélése, kezelése, bővebb értelemben ide tartozhat minden, ami körülöttünk van és befolyásol: ahol lakunk, dolgozunk, ahogy most érezzük magunkat, ahhoz viszonyítva, amilyen környezetben tökéletesen éreznénk magunkat.
Belső forrásunk gyermekéveink első szakaszában ritka esetben tud felszínre törni, mert a külső környezeti hatásokra, a dolgok megváltoztatására ebben a korban csak csekély mértékű hatást tudunk gyakorolni.
Azt, hogy az alapoktól elindulva, netán elrugaszkodva, hová fogunk célba érni, az fogja meghatározni, hogy milyen erős akadály elhárító képességgel rendelkezünk, és természetesen az is, mit tekintünk végcélnak.
A motivációs szakemberek szinte észrevétlenül veszik ki kezünkből a tempó diktálását és figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az elképzeléseink megvalósítását és saját erőnkbe vetett hitünket, a környezetünket átszövő gazdasági rendszerek minden esetben erősen befolyásolják. És hát valljuk be, a mai világ szeme előtt nem termelni még átmenetileg sem menő.
Az ember szeret alkalmazkodni, de ha sok elvárást pakol magára, pont a saját maga által támasztott követelményeknek lesz képtelen megfelelni.
Ritka esetek közé sorolható, ha marad bennünk egyáltalán kibontakoztatásra váró szabad terület fiatal felnőtt korunkra.
A társadalom sem feltétlen az egyéni érdekeinket tartja szem előtt, gyors reakciót vár, és beleolvadni épp olyan veszélyes, mintha teljesen kimaradnánk belőle.
„Magasabb szinteken” pedig a csordaszellem erejének negatív beállítása fertőz annyira, hogy lassan tényleg elfelejtetik velünk azt a természetből fakadó pozitív tulajdonságot, hogy a nyáj, a csorda, a tömeg, optimális létszámban és térben, biztosíthat számunkra éltető meleget, állíthat elő értéket.
A helyes szabályok mentén működő közösségek mindig életképesebbek, erősebbek és kevésbé kiszolgáltatottak az egyéni önellátáshoz viszonyítva.
A tét nagy. Azt sem mondhatjuk, hogy harcmentes övezetben vagyunk. A mi szemszögünkből nézve viszont egy összetartó közösség létező belső kultúrával, pozitív szellemiséggel vegyítve egyre erősebb vonzerővé válik.
Az, hogy emberségünket megtartva, a kialakult társadalmunk elvárható hozadékai mellett találjuk meg saját utunkat, viszonylag szabadon, azt igényli, hogy globálisan gondolkodjunk, és lokálisan megcselekedjük azt is, ami nem feltétlenül van ínyünkre.
Pontosan láthatóak azok az „életjelek”, vagy ún. szignálok, amelyek alapján pontosítani lehet, hogy kik azok az emberek, akik a jelenben is alkalmazzák azt a szemléletet, amellyel ki lehet emelkedni a tömegből, de valami oknál fogva mégsem működik velük annyira a kémiánk, hogy nekik szegezzük a kérdést:
Te mivel foglalkozol és miért kezdtél bele? Kihez csatlakoztál? Valóban megéri?
Hatalmas titokzatosság lengi körbe a témát, miközben könnyen abba a csapdába ejtenek, hogy elhisszük, az álmainkat bármiféle társadalmi rendhez való igazodás nélkül, teljesen önállóan érhetjük el.
Hogy miért? Mert valahol, valaki elhitette velünk azt a maszlagot, hogy csak akkor érünk valamit, ha egyedül teszünk le valamit az asztalra. Ha megküzdöttünk akkora sárkányokkal, amelyekkel közelről sem vagyunk egy fajsúlyban, és simán felfalhatnak bennünket. Ha valami olyasmit teszünk, amit soha senki nem tett előttünk meg, vagy ha meg is tett, annak idővel nyoma veszett.
Ez az utolsó előtti levelünk számodra.
Ha úgy érzed, hogy valós értékeket és extra hajtóerőt tudott adni számodra az „Életkerék 8in8” hírlevél programja, jelentkezz egyéni konzultációra és rendszeresítsd az életedbe érkező pozitív hatásokat!