Vannak emberek, akik a realitást naponta tapasztalják, mégis egy kicsit mindig „ott lebegnek” valahol az álmaik és a valóság határán.
Mintha két világ között járnának: egyik lábuk a földön, másik egy felhőn. De vajon ez gyengeség? Vagy épp a fejlődés motorja? 
A pohár félig tele vagy félig üres?
A klasszikus kérdés: optimista vagy realista vagy?
Az egészséges gondolkodás szerint valójában három lufi vesz körül minket:
A kicsi lufi: Te magad
Ahogyan most működsz.
A jelenlegi személyiséged, képességeid, szokásaid.
A második lufi: a vágyaid és az álmaid
Ahol lenni szeretnél.
A hivatás, az anyagi szint, a nyugalom, a szabadság, a családi élet, amit elképzelsz magadnak.
A harmadik lufi: a realitásod
Az a tér, amiben jelenleg mozogni tudsz: lehetőségek, tudás, kapcsolatok, önbizalom, erőforrások.
Ideális esetben ez a három lufi összepasszol. Szinben, formában, szinte tökéletesen egymásba illeszthetőek.
De mi történik, ha nem?
Mi van, ha a vágyaid nagyobbak, mint a realitásod?
Ez az egyik legszebb állapot. Mert ilyenkor valami elindul benned.
Feszültség keletkezik a jelenlegi valóság és az elképzelt jövő között.
Ez a feszültség pedig: fejleszt, húz előre, inspirál, és egyszerűen nem hagy „kicsinek maradni”.
Ha valakinek nagyobbak az álmai, mint a jelenlegi realitása, akkor nem az álmait kell kisebbre venni, hanem a realitás lufit kell nagyobbra fújni. Ez jelenti: a mozgástér tágítását, a képességlista bővítését, új készségek elsajátítását, új emberek bevonását az életünkbe, más szokások kialakítását, új célok megfogalmazását és megvalósítását.
Az igazi élet ott kezdődik, ahol tágítod a valóságod határait
Aki félig álomvilágban él, valójában sokszor többet lát a világból, mint aki teljesen a „realitásban ragad”.
Mert látja azt is, ami még nincs meg, de egyszer lehet. Látja a lehetőséget, ami másnak még nem látszik.
Látja a jövőt, amit mások szerint „túl messze van”. És ami talán a legfontosabb: hisz benne.
A világ pedig – ha tágítod a realitásodat – előbb-utóbb utoléri az álmaidat.